A P1 nyomású sűrített levegő a bal oldalon lép be, és a 10. szelepnyílás fojtja, ami P2 kimeneti nyomást eredményez. A P2 értéke a 2. és 3. nyomásszabályozó rugóval állítható be. Az 1. gomb óramutató járásával megegyező irányba forgatva összenyomja a 2. és 3. rugót, valamint az 5. membránt, aminek következtében a 8. szelepmag lefelé mozdul el, ami növeli a 10. szelepnyílás nyitását, és ezzel növeli a P2-t. Az 1. gomb óramutató járásával ellentétes irányú elforgatása csökkenti a 10. szelepnyílás nyitását, következésképpen csökkenti a P2-t.
Ha P1 pillanatnyilag növekszik, P2 ennek megfelelően nő, növelve a nyomást a 6. membránkamrában. Ez növeli az 5. membránon generált tolóerőt, ami megzavarja az eredeti erőegyensúlyt, és az 5. membrán felfelé mozdulását okozza. A légáram kis része a 12 túlfolyó nyíláson és a 11 kipufogó nyíláson keresztül távozik. Ezzel egyidejűleg a 9 visszatérő rugó hatására a 8 szelepmag is felfelé mozdul el, lezárva a 10 bemeneti szelepnyílást, növelve a fojtóhatást, és csökkentve a kimenő nyomást új egyensúly eléréséig, amelynél a kimenő nyomás lényegében visszaáll az eredeti értékre. Ha a bemeneti nyomás azonnal csökken, a kimenő nyomás is csökken, az 5 membrán lefelé, a 8 szelepmag ennek megfelelően lefelé mozog, a bemeneti szelep 10 nyílása szélesebbre nyílik, a fojtóhatás csökken, és a kimeneti nyomás visszaáll az eredeti értékre. Az 1. gomb óramutató járásával ellentétes irányú forgatásával a 2. és 3. beállító rugók ellazulnak. Az 5. membránra ható gáz tolóereje nagyobb, mint a nyomásszabályozó rugó ereje, aminek következtében a membrán felfelé hajlik, és bezárja a 10. bemeneti szelepnyílást a visszatérő rugó hatására. Az 1 forgatógomb ismét leválasztja a bemeneti szelep 8 magjának felső részét a 4 túlfolyószelep-ülékről, és a 6 membránkamrában lévő sűrített levegő a 12 túlfolyó nyíláson és a 11 kipufogónyíláson keresztül távozik, így a szelep nem -kimeneti állapotba kerül.
Ha a nyomáscsökkentő szelep kimeneti nyomása magas, vagy az áramlási átmérő nagy, a nyomásnak a beállítórugóval történő közvetlen beállítása elkerülhetetlenül túlzott rugómerevséget eredményez. Az áramlási sebesség megváltozásakor a kimeneti nyomás jelentősen ingadozni fog, és a szelep szerkezeti méretei is megnőnek. E hátrányok kiküszöbölésére egy kísérleti -nyomáscsökkentő szelep használható. A kísérleti-nyomáscsökkentő szelep működési elve alapvetően megegyezik a közvetlen működésű-szeleppel. A kísérleti-nyomáscsökkentő szelepben használt nyomás-szabályozó gázt egy kis, közvetlen-nyomáscsökkentő szelep táplálja. Ha a kis, közvetlen működésű nyomáscsökkentő szelep a szelepház belsejében van felszerelve, azt belső vezérlő{12}}nyomáscsökkentő szelepnek nevezik; ha a fő szeleptesten kívül van felszerelve, akkor külső vezérlő{13}}nyomáscsökkentő szelepnek nevezik. A közvetlen hatású membrán 10, amely szabályozza a 6 szelepmag fel{22}}és-lefelé irányuló mozgását, nyitja vagy zárja a 8 bemeneti szelepnyílást, ezáltal javítja a szelepmag szabályozásának érzékenységét és javítja a nyomásstabilizálás pontosságát.
A nyomásbeállító egy nagy pontosságú{0}}nyomáscsökkentő szelep, amelyet főként nyomás beállítására használnak. Kétféle nyomásspecifikáció érhető el: a gázforrás nyomása 0,14 MPa és 0,35 MPa, a kimeneti nyomástartományuk pedig 0-0,1 MPa, illetve 0-0,25 MPa. Kimeneti nyomásingadozása nem haladja meg a maximális kimeneti nyomás 1%-át, és általában olyan alkalmazásokban használják, amelyek pontos légforrásnyomást és jelnyomást igényelnek, mint például a pneumatikus kísérleti berendezések és pneumatikus automaták.
Mivel az alapjel-szabályozó a kimenő nyomás visszacsatoló hatását és a fúvóka terelőlemezének erősítő hatását használja a főszelep szabályozására, képes reagálni a kis nyomásváltozásokra, ezáltal lehetővé teszi a kimenő nyomás időben történő beállítását és az alapvetően stabil kimeneti nyomás fenntartását, azaz a nagy alapjel-nyomásszabályozási pontosságot.
